Köszönet azoknak, akiktől tanultam és tanulok, a mestereknek, a tanítóknak, akik az utat mutatták nekem, dirrekt vagy “akaratlanul”

Akik a tanításaikkal, napi,- hétköznapi tetteikkel , mondataikkal, a nézéseikkel, a fél mondatokkal, a ki nem mondott gondolataikkal, majd úgy is megtalálod az utad,- elengedtek, legyenek áldottak. Mert azt gondolták rólam, hogy mindenképpen megtalálom, amit keresek,- mondták, vagy gondolták. de éreztem és tudtam, hogy ők ezt velem kapcsolatban komolyan gondolják.

Akik mutatták az utat, amit járnom kell, ami felé fordulnom kell, amert ők éltek és tették és az irányt, az oldalt

Nehezen tudnék neveket sorolnom, de …

S.J…. M.É … F.K…..K.J….B.J….?

Róluk még úgyis beszélek majd, mert folyamatosan rájuk foguk hivatkozni.

A gondolatok, amit átadtak. Amitől én, ma én vagyok, mert segítettek megkeresni magam, és az utam. Azt az utat, amit én tovább tudok adni másoknak. de legalább az irányt. Az se semmi.!

Egy egy fantasztikus folyamat…