A ma esti telihold

A ma esti telihold kb. ¾ 8 óra körül áll be. hold a Rákban az Ashlesha naksatrában. Nap a Bakban a Sravana naksatrába.

utána 2 hét a fogyó hold ciklusa alkalmas mindenféle dologtól való megválásra, elhagyásra, elengedésre.

Gondoljuk végig kapcsolatainkat. (pár kapcsolat, szülő-gyerek, barát-barát, stb)

Sok esetben bármennyire jól szeretnénk szeretni, szeretetünkbe belefojtjuk a másikat, mert még sem jól szeretünk. Azt hisszük, hogy a szerettünk lénye, érzelmei, gondolatai a miénk, mert közösséget alkotunk, így mindennek „egyként” kellene működni. Csak az egy általában az enyém, az én elgondolásom, én tervem, én ideám, ami végül eljut oda , hogy mindent én mondok meg. És a másik belefullad a kapcsolatba egy idő után, elveszíti identitását, egyéniségét, saját magát. Bíráljuk felül, hogyan szeretünk! Én mozgatom a láthatatlan szálakat, vagy engem mozgatnak? Gondolkozzunk el felelősen a kapcsolataink széles palettáján, szeressünk óvón, féltőn, odafigyelve, de nem csak a megszokás útján. Csak azért, mert eddig működött, és ment minden, ez egyszer véget ér, és akkor csak a nagy pofára esés következik be.

A Nap pedig ehhez most a kereteket adja, a Bak szigorúságát, a Sravanna képességét, hogy „meghalljuk” a suttogást a helyes irányról.

A ma esti telihold

A ma esti telihold kb. ¾ 8 óra körül áll be. hold a Rákban az Ashlesha naksatrában. Nap a Bakban a Sravana naksatrába.

utána 2 hét a fogyó hold ciklusa alkalmas mindenféle dologtól való megválásra, elhagyásra, elengedésre.

Gondoljuk végig kapcsolatainkat. (pár kapcsolat, szülő-gyerek, barát-barát, stb)

Sok esetben bármennyire jól szeretnénk szeretni, szeretetünkbe belefojtjuk a másikat, mert még sem jól szeretünk. Azt hisszük, hogy a szerettünk lénye, érzelmei, gondolatai a miénk, mert közösséget alkotunk, így mindennek „egyként” kellene működni. Csak az egy általában az enyém, az én elgondolásom, én tervem, én ideám, ami végül eljut oda , hogy mindent én mondok meg. És a másik belefullad a kapcsolatba egy idő után, elveszíti identitását, egyéniségét, saját magát. Bíráljuk felül, hogyan szeretünk! Én mozgatom a láthatatlan szálakat, vagy engem mozgatnak? Gondolkozzunk el felelősen a kapcsolataink széles palettáján, szeressünk óvón, féltőn, odafigyelve, de nem csak a megszokás útján. Csak azért, mert eddig működött, és ment minden, ez egyszer véget ér, és akkor csak a nagy pofára esés következik be.

A Nap pedig ehhez most a kereteket adja, a Bak szigorúságát, a Sravanna képességét, hogy „meghalljuk” a suttogást a helyes irányról.