Indiai Asztrológia

Hogy aludtatok, milyenek voltak az álmok? Szépek, kellemesek, vagy valami hátborzongató élményben volt részetek? Nézzük meg, hogy a Telihold hatás mellet még mi az, ami kicsit felborzolta az érzéseket, álmokat, és a tudatalattinkat!

Mielőtt belevágnék a bolygók mostani helyzetének elemzésébe, főleg egy bolygó helyzetének, beszélni szeretnék kicsit a Naksatrákról, azaz a Holdházakról. Hiszen ez most egy idevágó téma.

A védikus asztrológia természetesen alap energiaként használja a zodiákus jegyeket, és az abból származó energiákat, de az ebből eredő aszcendenst már kevésbé. Sosem mondják, hogy egy Nyilas vagy Kos aszcendensű vagyok.

A 12 zodiákus jegyet még felbontják 27 részre, ezek a Naksatrák, amik kicsit finomabb, részletesebb jellemzőket mondanak a szülöttről, árnyaltabb jellemzőkkel egészítik ki a személyiség jegyeket. És a kelen éppen felkelő bolygóhoz, Naksatához kötötték és kötik az aszcendenst. És így leszek a Kos helyett Aswini, a Skorpió helyett Anuradha, vagy Dzséshtha és így tovább.

Mai tudásunk és gyakorlata szerint tehát 27 Naksatra van. Egyenlő nagyságúak, 13fok 20perc. De nem volt ez mindig így. Kezdetben nem voltak egyenlő felosztásúak, aztán egyszerűsítették ezt a bölcsek, 14 majd 28 részre osztották fel ezt az égi területet. Keresték a megfelelő beosztást a jelentés tartalmakhoz, és a Naksatrák vezércsillagának tulajdonítottak inkább nagyobb szerepet (hiszen a Naksatrák is csillagképek). Majd a bölcsek ezt is finomították, úgy döntöttek, hogy a Naksatrák egyenlő hosszúságúak lesznek, pontosan akkorák, amekkora utat megtesz a Hold 1 teljes nap alatt. De akkor mi lesz ezzel a 28. Holdházzal, ami majdnem mindegyik védikus asztrológiai leírásban benne van, de nem használjuk? Most akkor van vagy nincs? De, mint Indiában mindenhez, ehhez is tartozik egy történet:

Van egy Abhijit nevű Naksatra, amely az eredeti Naksatra-mandala része volt. Az Abhijit 4fok13pec20másodperc hosszúságú, és a Bakban helyezkedik el 6fok 40perc és 10fok53perc20másodperc között. Olyan erős Naksatra volt, hogyha egy fontos esemény, tevékenység ekkor kezdődött el, amikor a Hold itt áll, az páratlan sikert garantált.

A Mahábharáta alatt az Úr Krisna megtudta, hogy nagy testvérháborút akar indítani Duryodana az öt Pandava fivér ellen pont akkor, amikor a Hold az Abhajit Naksatrában áll majd. Tisztában volt ennek az erejével. Duryodana úgy tervezte, hogy amikor itt lesz az Úhold, akkor kezdődik majd a csata, és ez a nap rendkívül erős lesz majd az ő sikereinek kimenetelében. Ez csak akkor fordulhat elő, ha a Nap is a Bakban van, és így teljesen verhetetlenné válik a csapata. Az Úr Krisna tudta, ha Duryodana és csapata ezen a napon indul neki a háborúnak, akkor a Pandavák elveszthetik a csatát, pedig ők a jó fiúk. Krisna tevőlegesen nem vehetett részt a csatába, sem fegyverrel, sem tanáccsal, csak Arjuna kocsihajtója lehetett. Előtte természetesen tizennégy éven át próbálta lebeszélni Duryodanát a nagy harcról, így már csak egyet tehetett: eltávolította az Abhijitet a naksatra-mandalából, így tudta elkerülni az ezzel a kedvező tulajdonsággal való visszaélést.

Szóval megvan ez az elveszett Holdház, de jellemzően a születési képletben nem használjuk, esetleg csak némely előrejelzés készítésénél. De miért is olyan fontos most nekünk itt és most ez a Naksatra?

Mert most, a mi földi életünkben beérkezett a Plútó ebbe az Abhijit Naksatrába.

A hagyományos védikus megközelítés a bolygók jelenlétét a Szaturnuszig érzékeli, használja. A Szaturnusz az utolsó bolygó, amit valamilyen módon, de szabad szemmel láthatunk az égbolton. A Szaturnusz mögötti bolygókkal nem foglalkoztak. Hogyan is foglalkozhattak volna, amikor az Uránuszt 1781-ben fedezte fel W. Herschell. Vagy a Neptonusszal mit kezdünk, amit 1846. szeptember 23.-án tudtak igazán beazonosítani?

Aztán, ne is beszéljünk a Plútóról, amit 1930-ban láttak először tisztán az égbolton! Ezek már újkori felfedezések, de hatásaik, ha akarjuk, ha nem, biztosan itt vannak, mert itt bolyonganak a mi Univerzumunkban.

De mit kezdhetünk egy olyan bolygóval, amit alig 70-80-90-150 éve mondhatunk életünk részének? Igazából még nagyon kevés tapasztalat van ezzel kapcsolatban (főleg a Plútónál). Még nem nagyon találkoztunk ezeknek a bolygóknak visszatérésével, és hatásaival, az ősi iratokban nem találunk róluk leírást. Az a 70 -80 év, amióta ismerjük pl. a Plútót, az alig valami kis lélegzetvételnyi idő az Univerzális időhöz képest. Most az asztrológusoké a feladat, hogy ezeket felmérjék, értelmezzék, a helyükön keressék, mert róla írásos anyag nincs, és nincs kapaszkodó, nincs becsatlakozás. Sejtünk és gondolunk valamit. Néhányan magabiztosan kezelik ezt a kérdést, mások szkeptikusa.

Szóval most a Plútó éppen ebben az Abhijit Naksatában van, és itt lesz még sokáig, néha kicsit eltávolodik, de aztán visszatér, de itt motoszkál majd 2026-ig, ide-oda, előre és hátra.

Ehhez a területhez különleges események köthetőek, a mai meglátásaink szerint. Talán valami világrengető, világméretű átalakulások, társadalmakon belül, alapvető eddig vezérlő elveknek az átrendeződése ez. Nagy tömegeket, nagy emberáramlatot érintő kérdések miatti nagy kérdések előre kerülése, előtérbe kerülése érkezik most be. Amikor számításaink szerint a legutóbb itt járt a Plútó, nagy horderejű társadalmi átalakulásokat hozott, hiszen ebben az időszakban alakult meg az Egyesült Államok, és írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ideológiák átrendezőse, vallások átalakulása, újítások, reformer gondolatok üthetik fel a fejüket. Nem a hagyományokat, a már eddig jól bevált módszereket szeretné felrúgni ez a Plútó, csak ezeket a saját képünkre, a megváltozott idők új formulái szerintivé akarja formázni. Felülvizsgálni a már nem meglévő, már nem élő szabályokat, elveket, rálátásokat, inkább egy új irányt keres, új motivációt ad, új szabályokat, kereteket feszeget, ez most a feladata. Főleg társadalmi, népek, országok helyzetének megváltoztatásán dolgozik. A saját, személyes éltünkben is valami nagy reformer, újító, megváltoztató energiákat hoz, valami egészen más felé törekszik, és motivál minket, hogy struktúrát váltsunk. Ne ragadjunk bele az eddigi megszokottba, csak mert azt hisszük, hogy az megváltoztathatatlan.

Ez a mostani Telihold állás, nemcsak egy Hold és Nap hatást mutat, hanem ennek a nagyon erős plútói energiáknak köszönhetően nehéz feladatokat állít elénk. A Plútó február középén ért be a Bak jegyébe, lehet már eddig is éreztünk valami nehéz energiák megnyilvánulását az életünkben. Lehet, hogy azt éreztük, hogy valami nincs rendeben bennem és velem. Felugorhatott egy olyan érzés, hogy néha nem vagyok azonos önmagammal, eltűnt a saját magam. Olyan, mintha csak vendég lennék a saját életemben. Én vagyok fizikálisan, teszem a napi rutin szerű dolgaimat, de valahogyan olyan, mintha nem a saját életemet élném. Új szabályok megalkotását, új keretek létrehozását sürgeti, itt a Bakban. És a Hold most rálépett a bekapcsoló gombra. Mindig a Hold, minden esetben a Hold a főkapcsoló, és elkezdi az elemlámpával való rávilágítást bizonyos életterületeinkre. És néha fáj, és szenvedésélményt ad, és megdöbbentő kérdéseket tesz fel.

A Plútó mindig arra kényszerít, hogy bemásszunk a lelkünk legmélyebb bugyraiba, matassunk a „mocsokban és sárban, a trutyiban”. Keressük meg azokat a dolgokat, amiket mindig is éreztünk, de mindig a hátunk mögé hajítottunk, mert még a gondolatot is el akartuk hessegetni. Most azokat a saját és generációkon keresztül bennünk letelepedett, odakövesedett, a valamiért nem tudunk, de főleg nem akarunk témákat kell megkeresnünk, amik akkor is ott vannak a lelkünk mélyén, ha nem akarunk rájuk gondolni. De most foglalkozni kell vele, mert minden nap az elkövetkezendő két évben mindig ott lesz velünk, és mindig elő és elő bukkan majd, és „zaklatni” fog. Nem fog békén hagyni, mert ez mégis csak egy szaturnuszi ház, és tudjuk, hogy a Szaturnusz a karma-őr az életünkben. Mindig fejbe kólint, ha valamit nem jól csinálunk, vagy nem a karmánknak megfelelően csinálunk, és nem azt tesszük, amit tennünk kell. Elő kell húzni az általam vagy felmenőim által generált tabu témákat, nehézségeket, kellemetlen megéléseket, rossz energiákat, rossz motivációkat, minden és mindenki által megélt, átélt és aztán jó mélyre eldugott rossz és kedvezőtlen dolgokat.

Elő kell húzni, és foglalkozni kell azokkal a már nem is tudom honnan ered és ki hozta, de meglévő bűntudatot, ami ott mardos belül. Azt, hogy honnan ered, és miért nem hagy békén most meg fejtenem, dolgoznom kell vele, a napvilágra kell hoznom, és szép lassan ki kell pöccinteni az életemből. Na ez aztán a nagy karma átrendezés!

Ha felismerjük ennek a gondolatnak a létfontosságát, akkor nagyon kedvező lesz ez az Abhijit Naksatra. Hiszen, ha dolgozunk vele, és belemászunk a lelkünk legsötétebb bugyraiba, és felvakarjuk az odaszáradt koszokat, és a helyére tudjuk illeszteni a puzzle darabokat, akkor ehhez nagy és hatalmas garantált sikert fog adni.

Hát harcra fel!

(folyt. köv.)