Végre eljutottunk az Újholdig, ami ma, vasárnap délelőtt 10 óra körül teljesedett be. Sokaknak nehéz és felborzoló volt az elmúlt két hét a Teliholdtól, az érzések csak lassan csökkenhettek az elmúlt napokban. De végre eljutottunk ide, most egy új holdhónap következik, teli új és másfajta energiákkal.
A Nap és a Hold ma délelőtt a Vízöntő jegyében találkoztak, ami egy szaturnikus ház, tehát hordozza a Szaturnusz energiáit, még akkor is, ha a Vízöntő vége felé járnak, a Purva Bhadrapadában, ami pedig egy jupiteri naksatra. Megint nagy erők találkoznak, különböző előjellel.
Az Újhold mindig az új kezdésről, az új lehetőségek színre lépéséről, új szándékok megfogalmazásáról szól, a belső növekedés lehetőségéről, ehhez tudunk most energiákat kapni.
A Purva Bhadrapada naksatra most új szabályokat, új határokat szab számunkra. Figyeljünk a közösségeinkre, családi, munkahelyi, baráti és társadalmi kapcsolatainkra. Mindenképpen fontos, hogy mentális agressziónkat ne most töltsük át a körülöttünk lévőkre. A Naptól megerősödött temperamentumunkat, egónkat, agresszióinkat próbáljuk uralni! És bár lehet, hogy céljaink eléréséhez akaratunk minden cseppjét szeretnénk összegyűjteni, helyezzük kontroll alá! Ne a fizikai megvalósításra koncentráljunk, hanem arra, amit lelkileg kaphatunk! Egy új, erősödő inspirációra figyeljünk, amivel átdimenzionálhatjuk eddigi életünk megéléseit, más formába! A folyamatos tiltakozás, ellenkezés, elégedetlenség, méltatlankodás helyett keressünk új megoldási lehetőségeket, új formát, új terepet! Magunknak kell magunkért és a meglévő közösségeinkért új, és másfajta perspektívát, feladatokat és megvalósításokat felállítani. behozni egy toleránsabb, kiegyenlítettebb megoldás módot találni.
Sajnos elkerülhetetlen lesz az elkövetkezendő két hétben is a társadalmi ellentmondások miatti felszínre törő nem túl pozitív megnyilvánulások (tüntetések, mozgolódások, csetepaték, társadalmi elégedetlenségek világszerte).
Az „új magok elültetésére” kellene törekednünk, nem pedig a meglévők sárba tiprására!
Sík Sándor: Ember
Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!
Lerázom magamról a port,
Amit századok ajka rám lehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rámtekert,
És az apostól köntösét szétnyitom,
Amit szent ujjak fűzek össze a vállamon.
Nézzétek itt vagyok.
Leplezetlenül, akár egy fiatal fűz, a márciusi szélben,
amit a földanya megformált a mélyben,
Amit elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.
Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
apró vagyok, és nincsen benne semmi jó:
És mégis a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim
Ami több a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek, milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
kenyérre és csókre született,
Mint a tiétek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult, és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodni reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szívetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édes anyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.
És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimeríthetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.
Indiai Asztrológia 