Hogyan lettem asztrológus?

Hát… lassan, és sokára.

Visszanézve önmagamra, körülbelül 16 éves koromra kialakult az, aki én vagyok. Bár, azóta is sokat változtam, tanultam, alakultam, de az alap maradt.

Két dolog volt, ami teljesen biztos volt bennem a kezdetektől:

1.) Isten léte, (hogy milyen Isten, melyik Isten, ez hosszú ideig probléma volt számomra). Kerestem. Próbáltam becsatlakozni egy hagyományos valláshoz. Nagyon. De nem ment. Nem éreztem magam jól benne. Nem kaptam válaszokat, csak dörgedelmeket, mindig leszidtak valamiért.

Amikor egyszer választ kaptam egy meditációban, dörgedelmesen, határozattan: „Nem mindegy, hogy hogyan hívnak? Mindig itt vagyok melletted! Nem veszed észre? Bármit csinálsz, bárhol vagy, mindig vezetlek! Mindig itt vagyok! Lehet, hogy néha nem figyelsz rám, nem veszed észre. Figyelj!”

Megrázott, és felébresztett. Dörgedelmes volt, de nem kényszerítő hatás volt ez, az Abszolútum, a Legfelsőbb megjelenése.

Ez a pár másodperces élmény, akkor megváltoztatta az életemet. Akkor készültem egy másik vallás főiskolájára.

Kétkedések voltak bennem, hogy ezt most hogyan egyeztessem az eddigi éltemmel. Nehezen ment, több mint egy év eltelt, hogy nem tudtam bemenni a templomba, mindig volt valami kifogás: sokan vannak bent, mit csináljak, lehet, hogy nem jól csinálom, hogyan legyek itt alázatos, mit tegyek, folyton jöttek az elhárítások,

és, egyáltalán hogyan tudok kapcsolódni?

De egyszer bementem. Minden kétkedésemet letéve, ott voltam, és találkoztam. „Na, végre, itt vagy! Ezt vártam!”

Innentől kezdve nem volt bennem kétség. Vezetést kaptam, ami a mai napig vezet. Sok tudást, ami beépült, mindennapjaim része lett, már nem tudok máshogy gondolkodni, minden napjaimat élni, gondolkodni, létezni.

2.) Azt, hogy az asztrológia tudománya van, azt mindig tudtam, éreztem, kamaszkorom óta. De, nem voltam hajlandó „bedőlni” a mindenféle újság asztrológiának. Sőt viccesnek tartottam. Soha nem olvastam el, átlapoztam. Számomra kétségbeejtő volt, hogy az ember önismerete csak ennyire szorítkozik. Elég 10 szó, fél mondatok, általánosságok?

Azt éreztem ez egy tudomány, nem másfél soros újságcikk. Ennél sokkal másabb, és több. De sokáig nem foglalkoztam vele.

Rengeteg tanfolyamra, előadásra jártam, már a 80-as, 90-es években. Kerestem magam, ki vagyok én? Mindenhol voltam 3-4 alkalommal. Jó volt, érdekes. De aztán nem mentem többet, ez nem az én utam, nem az enyém!

Egyszer elmentem egy asztrológia tanfolyamra, csak úgy, ezt még nem próbáltam.

Ott maradtam, évekig.

Sokszor nem értettem magam, még mindig itt vagyok? Mi az, ami még mindig ide vezet? Hétről hétre?

Beszippantott. Bár először ott ültem sok ember között, aki már túl voltak miden féle asztrológia tanfolyaman, nagyon képzettek voltak hozzám képest. Én csak ámultam, és tátottam a szám. Jé, már negyedik hónapja itt vagyok, már egy éve, öt éve, stb. Már a mesterkurzus mesterkurzusát is végig jártuk. Képleteket elemeztünk, magunkét és másokét elemezve, minden alkalommal új tudással bővülve, új ismeretekkel telve vártuk a következő alkalmat. És semmi nem tántorított el, hogy ott legyek! Tanárom Saródy Judit volt, akiről a mai napig nagy tisztelettel tudok csak beszélni.

A tanításai hosszú éveken át vezettek el egy másfajta látásmódhoz, és sok fantasztikus, hihetetlen tudást, információt, meglátást, megérzést adott át sok-sok éven át. Nem mindenkiből lett asztrológus, de jobb ember, jobban önmagát ismerő ember, igen. Biztosan.

És maradtam, megtaláltam azt, amit kerestem. Ez az én utam! Itt vagyok a helyemen.

De rengeteg tanulás, olvasás, elemzés, magányosan, keresve, néha tele kétségekkel, kérdésekkel volt az út.

3 éven át kerestem a válaszokat a kérdéseimre a Főiskolai képzés során (Bhaktivédanta Hittudományi Főiskola, vaisnava teológia szak 2017-től), ahol rengeteg tudást, információt, hangulatot, a hit ízét, megközelítést kaptam, és sok-sok tudást a filozófia területéről, sok-sok elkötelezett és fantasztikus ember megismerésélt, tanárokét és csoporttársakét is. Csodás élmény volt és nagy kihívás. És rengeteg pozitív megélés és élmény, új perspektívák és meglátások, felismerések voltak benne. Minden percére emlékszem, mert otthon voltam. Ott is tanultam asztrológiát Fodor Katától.

A hosszas képlet nézegetéssel, mindig kirajzolódott a lélek, akinek a képletét néztem. Megtaláltam. Először magamat, aztán másokat is. Segíteni tudtam, és remélhetőleg tudok. Próbáltam, és próbálok segíteni, aki hozzám fordul. A filozófia és a gyakorlati megoldás eggyé vált.

Hosszas munka, tanulás után, magányos, órákig tartó képletek nézegetése, keresgélés, Mi ez, Hogy is van ez? Mit mutat? Mi is itt a fontos? Hol a fintor? Mégis mi lehet, hogy nem erre, hanem arra?

Mindez engem is formált, megváltoztak a prioritások, a fontosságok, a lehetőségek, a feladatok.

Mindeközben én is tanulok, hogy taníthassak. A tanulmányaim során sokszor megkaptam a kérdést: mikor akarsz már végre tanítani? Sokáig toltam a választ magam előtt, még nem, még nem. Majd egyszer.

De ha egyszer muszáj, és ha már a születési képletem is erre utal… És ahogy a mondás tartja” a muszáj, nagy úr”.